Ennek az ajtónak a feltárásakor, akár tolvajkulcs birtokában is azt érezhetjük, hogy beletörik majd a zárba a rendelkezésünkre álló eszköz.

Húszas éveiben az ember gyakran kapja magát azon, hogy filozofikus felhangú dilemmák fogalmazódnak meg benne és a sokkalta specifikusabb, hétköznapi kérdések is nyugtalanítják. Ki vagyok én? Kivé akarok válni? Jól döntöttem? Valóban ez a hivatás való számomra? Tényleg egyedül kell megbirkóznom ezzel a sok felelősséggel? Így kell leélnem az életem? Mi van, ha nem számíthatok már a szüleim segítségére? Menni fog az anyagilag függetlenné válás? Fogytán van az időm, hogy találjam meg így az igazit? Ennyi év eltelt már, és még mindig nem értem el semmi nagyszerűt?

Az életközepi válság, vagy kapuzárási pánik egy jól körvonalazott, a köztudatban élő jelenség. „Párjáról”, az élet kezdeti válságról viszont kevesebbet tudunk. Egyesek csak az elkényeztetett fiatalság hóbortjaként tekintenek rá, pedig ez egy sokakat érintő, tartósan fennálló diszkomfortérzés, ami képes a létezés minden momentumát átszőni. A fenomén először az Alexandra Robbins és Abby Willmers szerzőpáros 2001-ben kiadott Quarterlife Crisis: The unique challenges of life in your twenties könyvében fogalmazódott meg. Erre – az eriksoni pszichoszociális fejlődéselmélettel párhuzamba állítva – egy olyan normatív krízisként tekinthetünk, melyet az Y generációtól fogva a 18-28 éves korcsoport szinte minden tagja megél, és a XXI. század sajátja. A végtelennek tűnő lehetőségek, állandó változás és kiszámíthatatlanság okozta állapotot pedig felerősíti a közösségi média használata és a magunk, környezetünk és társadalom támasztotta irreális elvárások.
Sajátossága, hogy a lét legtöbb színterére kiterjed, a legfőbb stresszorok közé az excesszív munkakeresés, a különválás, az új kapcsolatok kialakításának nyomása, a hosszútávra szóló karriert vagy magánéletet érintő döntések meghozatala és a valóságunkat alapjaiban megrengető változások tartoznak. Fennállása halogatást, önbizalomvesztést és gyakori bizonytalanságérzést eredményez, valamint súlyosabb esetben pánikbetegséghez és depresszióhoz vezethet.

A kapunyitási pánik öt összetevője (Arnett, 2004):

Amennyiben három halmazként képzelnénk el a korcsoportokat, úgy a kibontakozó felnőttkor a serdülőkort követné, és a valódi felnőttkort előzné meg, úgy, hogy részben metszenék egymást az említett másik két kategóriával. Az alábbi öt attribútum viszont oly módon különíti el a kibontakozó felnőttkort, hogy szinte tökéletesen definiálja is a kapunyitási pánikot.

1. Az identitás felfedezésének kora (azt hittem már tudom, ki vagyok, de mégis újra kell
formálnom, ki lehetek)
2. Az instabilitás kora (a jövőm olyan, mintha sötétben tapogatóznék)
3. A szelf-fókusz időszaka (mélyebbre kell ásnom, többet kell tudnom önmagamról)
4. A köztes érzés jelensége (tinédzser ugyan nem vagyok, de felnőttnek sem érzem magam)
5. A szerteágazó lehetőségek időszaka (a túl sok opció döntésképtelenné tesz)

Amennyiben sikerül áthidalni ezt a zavaros időszakot, úgy jó eséllyel teljesül a felnőtté válás három kritériuma: felelősségvállalás saját tetteinkért, autonóm döntéshozatal és anyagi függetlenség.

Hogyan csináljam végig?

  •  Ne hasonlítsd magad másokhoz! A társas normákat és berögződéseket, amelyek meg akarják határozni, hogy az adott életkorban mit és hogyan kellene, távolítsd el a figyelmi fókuszodból. Önmagában is elég megterhelő elfoglaltság megtalálni a saját utadat, pláne, ha nem a saját ritmusodban teszed azt.
  • Ne félj az ismeretlentől, de tudj nemet mondani! A komfortzónából való kilépés eleinte megrémíti az embert, de idővel megtanulod kezelni az új szituációval járó akadályokat. Ha viszont hetek, hónapok múlásával továbbra is érzed magadban az ellenállást, és a megküzdés felemészti erőforrásaidat, merj továbbállni. A váltás kezdetben megrémiszthet, de hosszútávon hálás leszel a bátorságodért.
  • Apránként küzdj meg a kihívásokkal! Ahogy egy forró nyári napon a hideg tóba is apró „babalépésekkel” érdemes bemerészkedni, egy jól irányzott csukafejes helyett, jó, ha a vállalásaid is tükrözik ezt az analógiát. Fokozatosan kezdj hozzáedződni az új impulzusokhoz: menj el szakmai napokra, informatív előadásokra, próbáld ki magad interjúhelyzetben vagy egy teljesen ismeretlen társaságban, keress egy számodra megfelelő munkahelyet, esetleg ruccanj ki egy hétvégére egyedül, de ha úgy érzed, csak tégy kísérletet egy új hobbi megtanulására. Hagyj elég időt magadnak a kiteljesedéshez.
  • Keresd a szenvedélyed, és élvezd azt is, ha még nem találod meg a választ! Írj le minden nap egy olyan jellemzőt, ami pozitív volt az adott napban. Ha úgy érzed nem volt ilyesmi, próbáld meg átkeretezni a történéseket, és megérteni, a negatív események hogyan járulhatnak hozzá céljaid eléréséhez. Ha mégsem sikerülne, vagy kimarad egy-két nap, akkor se csüggedj. Ez csak egy segítség, hogy végigkövesd a fejlődésed, de semmiképp ne rójon még egy újabb terhet a válladra.
  • Gondoskodj önmagadról! A kihívásokkal való szembenézés kemény feladat, ezért a testi-lelki integritásodat meg kell őrizned. A megfelelő alvásmennyiség, vízfogyasztás, kiegyensúlyozott étrend és általad kedvelt mozgásforma hozzájárul, hogy kellő energiával rendelkezz és a stressz csökkentésében is szerepet játszanak. A feltöltődéshez pedig válassz valamit, ami kikapcsol. Ez legyen bármi, egy új perspektívát bemutató könyv vagy a régi, komfortot nyújtó, nyolcvanas évekbeli akciófilm, egy tea (vagy esetleg valami erősebb…mondjuk egyhosszúkávé) elfogyasztása a hozzád közel állókkal. A lényeg, hogy ne legyen bűntudatod azért, mert áldozol az énidődre.
  • Ne szégyellj segítséget kérni! A korosztályodban nyilván sokan éreznek hozzád hasonlóan, és ez teljesen normális. Ha egy protektív közegben megosztod gondolataidat, kétségeidet, már azzal is közelebb jutottál az elfogadáshoz és a probléma megoldásához. Indokolt esetben mindenképp fordulj segítő szakemberhez.

Források:
Arnett, J. J. (2004). Emerging adulthood: The winding road from the late teens through the twenties.
New York: Oxford University Press.
Kolmar, C. (2020). Quarter-life Crisis: What is it and how to handle it. Zippia.
URL: https://www.zippia.com/advice/quarter-life-crisis/.
Robbins, A., & Wilner, A. (2001). Quarterlife crisis: The unique challenges of life in your twenties.
New York: J. P. Tarcher/Putnam.

Szerző: Sárközi Szabolcs

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .