Ahány ház, annyi szokás, ahány ember, annyiféle – tartja a mondás. Egy valami azonban vitathatatlanul közös bennünk – mindannyiunknak vannak kisebb-nagyobb problémái, időnként elakadásai az életben; olyan életszakaszaink, amikor azt érezzük, döntést hozni nehéz, változtatni lehetetlen. Ilyenkor általában rendkívül kreatív módon megtaláljuk a felmentést jelentő kiskaput is, jellemzően az időhiányt, a helyzetünket, az életkörülményeinket okolva. Ha már nagyon „szorít a cipő”, előszeretettel fordulunk a hozzánk leginkább közelálló emberekhez tanácsért, segítségért, jó szóért, ami átmeneti megnyugvást adhat ugyan, megoldást viszont csak ritka esetben…pedig megfogadjuk a tanácsot, követjük a lépéseket, egy valamiről azonban gyakran megfeledkezünk: saját magunkról, a saját megoldásunkról.

A 21. században szerencsére egyre inkább elfogadott – és ezáltal egyre inkább természetessé válik –, hogy nehéz élethelyzetekben szakemberhez fordulni nem szégyen, sőt, az első – és talán legnehezebb – lépés, amit az egyéni fejlődésünk és a problémáink megoldása érdekében tehetünk.

Az egyetemi jelentkezési listák élén évtizedek óta a pszichológia szak áll, ami mellett évről-évre egyre több segítő szakma jelenik meg nemcsak szakmai síkon, de a köztudatban is; ilyen a – manapság divatosnak számító, mégis sokak számára nehezen körül határolható – coach szakma is. Nem csoda hát, ha a segítő szakmák széles palettája és sokszínűsége miatt nehezen találjuk meg a számunkra leginkább megfelelő szakembert. Érdemes ilyenkor elsősorban a problémánk jellegéből kiindulni. A coaching folyamat az alábbi területeken valósulhat meg:

  • Számunkra nehéz döntési helyzetekben pl. karrier -vagy munkahelyváltás, költözés;
  • Konfliktushelyzetek megoldásában pl. szülőkkel, kollégákkal, osztály- vagy iskolatársakkal;
  • Különböző életterületekkel, szerepekkel kapcsolatos problémák megoldásában pl. párkapcsolati problémák, munkahelyi problémák, iskolai problémák;
  • Életszakaszokhoz köthető problémák megoldásában pl. kapunyitási vagy kapuzárási pánik;
  • Önbizalomhiány esetén;
  • Általános elégedetlenség, elakadás, megrekedtség érzése esetén.

Amikor úgy döntünk, a jelenleg fennálló problémánk megoldása érdekében segítő szakemberhez fordulunk, számtalan kérdés és – sajnálatos módon – tapasztalati alapú előfeltevés fogalmazódhat meg bennünk: Mit fog ehhez szólni? El merjem ezt mondani? Mit fog rólam gondolni? – ezért (is) fontos a coach szerepének tisztázása:

  • A coach – ügyfél viszonyban nincs alá- és fölérendeltségi viszony. A partneri viszony az alapja a közös munkának.
  • A coach-ot titoktartás kötelezi, így a folyamat egésze a bizalmi minőségre épül.
  • A coach nem ítélkezik, nem nyilvánít véleményt, főleg nem ad tanácsot.
  • A coach feladata, hogy az ülés elejétől az ülés végéig nyitott szívvel és szemlélettel vezesse a folyamatot, kísérje az ügyfelét.
  • A coach értő figyelemmel és aktív hallgatással van jelen, és kérdések segítségével nyújt támogatást abban, hogy az ügyfél az ülés elején megfogalmazott célt elérje az alkalom végére.

A coaching folyamat végére az ügyfél saját erőforrásait felismerve és alkalmazva nemcsak a probléma megoldásához jut közelebb, de önmagához is. Ha pedig felismerjük és elhisszük, hogy a megoldás valóban bennünk van, az első – egyben legfontosabb – lépést már meg is tettük.