Érzelmek a sikeres vezetés szolgálatában?
Az okosabb emberek válhatnak jó vezetővé? Milyen szerepet tölt be a sikerességben az érzelmi intelligencia? Melyiknek van nagyobb szerepe?
A hétköznapi nyelvben általában azokat a személyeket szoktuk okosnak nevezni, akiknek magas az IQ-juk, az értelmi intelligenciájuk. Több évtizedes kutatások azonban azt mutatták, hogy az IQ kristályos, nem fejleszthető, amilyen értelmi képességgel születtünk, az fogja végigkísérni az életünket.
Ezek szerint már az életünk elején determinálva vagyunk a sikerre vagy a sikertelenségre? Már akkor eldől, hogy ki milyen szerepet fog betölteni a társadalomban, pl. csak a magas IQ-val rendelkező emberekből válhatnak jó vezetők?
A válasz természetesen az, hogy nem. Számtalan példát láthatunk akár magunk körül is, hogy magas értelmi intelligenciával rendelkező emberek élnek teljesen hétköznapi életet, akár kiemelkedő eredmények nélkül. Illetve azt is észrevehetjük, hogy sokszor nem a legokosabb emberek rendelkeznek a legjobb vezetői képességekkel, pl egy matematikus, vagy egy informatikus zseni, aki kiváló a szakterületén, nem feltétlenül tudna jó vezető lenni.
Mi tehát a siker kulcsa?
Az utóbbi évtizedekben nagy figyelmet kapott az érzelmi intelligencia és sokan vélték benne felfedezni a sikeresség legfontosabb összetevőjét. Mi is az érzelmi intelligencia?
A pszichológiában az érzelmi intelligenciát több megközelítésben is vizsgálták és definiálták. A képesség alapú megközelítés definíciójában négy tényezőre bontották:
- saját és mások érzelmeinek az észlelése, felismerése;
- az érzelmek felhasználása oly módon, hogy elősegítse a kognitív folyamatainkat (pl. önmotiválás képessége), ezzel segítve céljaink elérését;
- érzelmek megértés azáltal, hogy értjük a gondolataink, cselekvéseink, a kontextus és az érzelmeink összefüggéseit;
- saját és mások érzelmeinek a szabályozása, kontrollja.
A felsorolt képességek segítenek minket eligazodni a társas életben, képessé tesznek a nézőpontváltásra, ezáltal segítenek abban, hogy megértsük mások viselkedését, gondolkodását és érzelmeit. Képessé válunk felismerni a saját érzelmeinket, ezáltal önreflektívebben működni a mindennapokban, nagyobb sikerrel szabályozva érzelmeinket. Mindemellett az önérvényesítésben is eredményesebbek lehetünk, hiszen rugalmasabban tudunk alkalmazkodni a felmerülő helyzetekhez, felismerve a helyzethez illeszkedő érzelmeket és viselkedést. Így jobban tudjuk képviselni magunkat, érvényesíteni a szempontjainkat, illetve az érzelmeinket könnyebben tudjuk céljaink szolgálatába állítani.
Az említett előnyök csak néhány példát nyújtanak arra, hogyan is segíti a magas érzelmi intelligencia az életünket. Vezetőként még jelentősebb szerepe van ezeknek a képességeknek, hiszen egy csapat élén kell koordinálni, irányítani másokat. A hatékonyság pedig úgy érhető el, ha eligazodik az emberi érzelmek terén is, felismerve egyes helyzetekben a hatékony működés emocionális akadályait is.
Az utóbbi évek kutatásai azonban igazolták, hogy az érzelmi intelligenciának még sincs akkora szerepe a sikerességben, mint ahogy azt korábban gondolták. Két ponton azonban egyértelműen lehetett látni a jelentőségét: az első eset, amikor valakinek alacsonyabb az IQ-ja, viszont magas az érzelmi intelligenciája, akkor értelmi hiányosságait pótolják az érzelmi és társas képességei, így hasonló IQ-jú társainál sikeresebb lehet. A másik különbség pedig különösen magas értelmi intelligenciájú személyeknél látható, hogy magas érzelmi intelligenciájú társaik sikeresebbek. Ebből az látható, hogy valójában a sikerességben, illetve a vezetésben nagyobb szerepet játszik az értelmi intelligencia, azonban az érzelmi intelligencia segít abban, hogy a legjobbak között kiemelkedővé váljunk.
Ezen a ponton felmerülhet a kérdés, hogy ha hiányosak a képességeink az érzelmek terén, akkor fejleszthető-e az érzelmi intelligencia? Ha igen, akkor hogyan?
Az érzelmi intelligencia fejlesztése gyermekkorban a legegyszerűbb, hiszen a szocializációval könnyen elsajátítjuk ezeket a képességeket, míg felnőttként nagyobb erőbefektetésre és tudatosságra van szükség. Azonban sosem késő elkezdeni és megéri belevágni a változásba.
J. Bariso cikke alapján hoztunk 7 módszert az érzelmi intelligencia fejlesztésére:
1. Gondolkodj a saját érzelmeidről!
Időnként érdemes megállni (pl. nap végén) végiggondolni, hogy bizonyos helyzetekben hogyan éreztük magunkat. Milyen érzelmek jellemezték a napot, hogyan éreztük magunkat a munkatársunkkal való konfliktus során, vagy ebédszünetben beszélgetés közben. Az első lépés az érzelmek azonosítása ahhoz, hogy később kezelni tudjuk azokat.
2. Kérdezz meg másokat, hogy látnak téged!
Más emberek eltérő szemszögből látnak minket. Kérdezzünk meg hozzánk közelálló embereket, hogyan láttak minket bizonyos helyzetekben és hogyan bántunk velük? Ez segít abban, hogy jobban megértsünk másokat, illetve teljesebb rálátást kaphatunk a saját viselkedésünkre is.
3. Legyél figyelmes!
Az előző két lépés által megszerzett tudással jobban rá tudunk hangolódni a saját érzelmeink megfigyelésére, másokkal való bánásmódunkat is tisztábban látjuk. Maradjunk ebben az önreflektív módban, és tanuljunk az új felfedezésekből!
4. Alkalmazd a „szünetet”!
Egyszerűnek tűnik, de gyakorlatban annál nehezebb megvalósítani, hogy tartsunk egy rövid gondolkodási szünetet mielőtt beszélnénk vagy cselekednénk. A szünet alkalmat ad arra, hogy átgondoljuk az érzelmeinket, hogy mi indít az adott cselekvés megtételére, illetve számoljunk a várható következményekkel.
5. Fedezd fel a „miértet”!
Gyakoroljunk empátiát! Tegyünk meg minél többet azért, hogy egy helyzetet a másik ember szemével lássuk! Tegyük fel a kérdést, hogy vajon miért viselkedett úgy az adott személy, amit láttunk? Mit érezhet? Van-e olyan küzdelme, amire nincs rálátásunk? A perspektívaváltás segíthet abban, hogy az egyének szükségleteire reagáljunk, ezáltal jobban kezeljük az interakciókat.
6. Ha kritikát kapsz, ne vedd sértésnek, hanem keresd, hogy mit tanulhatsz belőle!
A kritikát nehéz elviselni, különösen akkor, ha azt nem megfelelő formában kapjuk. Azonban számolnunk kell azzal, hogy a felénk érkező kritika igazságban gyökerezik, ezért érdemes félretenni az érzéseket és megvizsgálni, mit tanulhatunk belőle.
7. Gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás
Minél többet gyakoroljuk az előzőekben kifejtett lépéseket, annál jobban beépül a szokásainkba és fejlett képességgé válhat. Tökéletesen sosem fogjuk kezelni az érzelmeinket, de rendszeres gyakorlással el tudjuk kezdeni használni az érzelmek erejét és ügyesebbé válhatunk a társas helyzetekben. Ezáltal az érzelmeinket a sikerünk szolgálatába állíthatjuk!
_______
Források:
https://www.psychologytoday.com/intl/blog/mr-personality/201312/time-re-think-eq
https://www.inc.com/justin-bariso/how-to-increase-your-emotional-intelligence.html
https://docplayer.hu/25791931-Az-erzelmi-intelligencia-szerepe-a-vezetesfejlesztesben.html
Szerző: Ádok Lilla
Hagyjon egy választ
Want to join the discussion?Feel free to contribute!