Köszönöm, korona!

Itt vagyunk a közepén egy olyan jelenségnek, amelyet gyerekeink és unokáink – remélhetőleg – csak a történelemkönyvekből és visszaemlékezéseinkből fognak ismerni. 2020 tavaszán egyről a kettőre megváltoztak a mindennapjaink: irodából a konyhaasztalra, iskolából Zoom-ra költöztünk… Voltak időszakok, amikor szinte elviselhetetlen bizonytalanság ült a lelkünkre, tapintható és látható volt a bizonytalanságtól való szorongás, például a bevásárlóközpontok polcai között liszt vagy élesztő után kutatva. Talán egyesek számára furcsán hangozhat, de mégis fontos kérdés: miért lehetünk hálásak a korona vírusnak? Mit tanított nekünk, hogyan fejlődhettünk általa? Alábbi cikkünk ezekre a kérdésekre keresi a választ, és próbál gyakorlati segítséget átadni olvasóinak.

Szegény én…

Amikor váratlan, negatív élményekben van részünk, hajlamosak vagyunk haragudni, szomorkodni, sajnálni magunkat. Ezek a reakciók saját egónkat védik és teljesen adaptívak – egy darabig. Egy szint után debilizáló és megbetegítő hatással lehetnek ránk, mert beszűkítik gondolkodásunkat és megbénítják cselekvőképességünket.

 A koronavírus beköszöntével társadalmi szinten sokféle, potenciálisan negatív eseménnyel voltunk kénytelenek találkozni. Ezek személyes átélése és értelmezése változó:

• Lehet, hogy valaki számára a home office maga volt a mennyország, mert megspórolhatott napi két óra ingázást, ugyanakkor mások számára őrjítő lehetett a szokásos ritmus, kollégák hiánya, és a családi feladatok-munka közötti egyensúlyozás.
• Egyesek számára felüdülés lehetett az otthon töltött sok idő: végre lehetőség nyílt kertészkedni, kifesteni a szobákat, rég tervezett projektekbe kezdeni vagy folytatni a tavaly félbehagyottakat. Mások viszont úgy érezhették, beszorultak a négy fal közé, csapdába estek, túl sok időt kell családjukkal tölteniük, ami már a szeretetkapcsolatok rovására mehet a felnagyítódó ellentétek miatt kirobbanó viták révén.
• A gyermekükkel otthon tanuló szülőket megijeszthette a nyakukba szakadt „tanári” feladat, de biztosan akadtak olyan anyukák és apukák, akik inkább fellelkesültek a pedagógusi kihívás láttán.
• A nyüzsgést, társaságot kedvelő nagyvárosi egyének számára fájó lehetett, hogy a koronavírus korlátozásai megfosztották őket a kávézók, éttermek és bárok komfortos ismerősségétől. Ugyanakkor azok, akik már régóta vágyták a lelassulást és elméjük lecsendesülésére szomjaztak, vélhetően pozitívan élték meg ugyanazt a jelenséget.

Látható, hogy számos forgatókönyvet vázolhatunk fel a koronavírus időszaka alatti jelenségek tárgyalására, a fenti példákat a végtelenségig lehetne sorolni. Egy lényeges tényezőre azonban mindegyik rámutat: különbözőek vagyunk abban, hogy hogyan fogadjuk és értelmezzük ugyanazokat az ingereket, történéseket. Viszont hasonlóak vagyunk abban, hogy mind élhettünk át számunkra negatív élményeket, amelyek miatt szomorúak lehettünk, sajnálhattuk magunkat. És, ahogyan említettem, mindez teljesen jogos volt a részünkről, de valószínűleg felmerült bennünk: „igen, most ez a dolog nagyon rossz, de hogyan tovább, hol a kiút?”. A következőkben áttekintek három módszert, amelyek segíthetnek átkerülni a csüggedt „szegény én” állapotból a motiváltabb „cselekvőképes én” állapotába.

Lélegezz!

A kihívást jelentő és lelkileg megterhelő helyzetekben kiváló és egyszerű stresszoldó technika a légzésünk tudatos használata. A számos elérhető technika közül – személyes pozitív tapasztalatra alapozva – ezúttal az ún. „négyszög-légzést” ajánlom. A módszer azért viseli a négyszög-légzés nevet, mert egy négyszög jól ábrázolja a négyes tagolást. Miközben gyakoroljuk, könnyebbséget jelenthet, ha magunk elé képzeljük a négyszög oldalain való „lépkedést”. 

Először keressünk egy kényelmes testtartást, amelyben tüdőnk kapacitását jól tudjuk használni!

1. Lélegezzünk be 4 másodpercig, törekedve rá, hogy ez mély, hasi légzés legyen!
2. Tartsuk bent a levegőt 4 másodpercig mielőtt kifújnánk!
3. Lassan – megintcsak 4 másodpercig – fújjuk ki a levegőt!
4. Állítsuk meg a reflexszerűen induló új légzést: várjunk még 4 másodpercig!

Ismételjük ezt a folyamatot néhány percig, hogy érezzük nyugtató hatását! Ilyenkor lecsillapodik egy kicsit a szimpatikus idegrendszerünk aktivitása, ami lehetővé teszi, hogy a zaklatott készenléti állapotból egy ellazultabb, kitisztultabb állapotba kerüljön szervezetünk. Mindez segít nekünk a gondolkodásban, tervezésben, saját kontrollérzetünk növelésében.

Keretezd át!

A pszichológia nézőpontja szerint az „átkeretezés” technikája abban támogat minket, hogy egy megterhelő, nehéz eseménnyel vagy időszakkal megbirkózzunk, és észrevegyük benne a pozitív aspektusokat is. Miért jó ez nekünk? Az átkeretezéssel ki tudjuk emelni magunkat a rossz dolgok miatti kesergés mocsarából, abból a ragacsos, sötét helyből, ahol passzívan, lemondóan ücsörgünk. Ha megnézzük ugyanazt a jelenséget más nézőpontokból, képesek leszünk felülemelkedni a bénító önsajnálaton és motivációt, energiát tudunk gyűjteni ahhoz, hogy tovább haladjunk az életünkkel…

Ha elveszítettük az állásunkat a koronavírus időszaka alatt, első reakcióink valószínűleg düh, kétségbeesés, szomorúság. Amint mentálisan készen állunk rá, próbáljuk meg ezt más nézőpontból szemlélni, átkeretezni: „így lesz időm olyan tevékenységekkel foglalkozni, amelyekre eddig munka miatt nem kerülhetett sor!”.

Ha össze voltunk hetekig zárva családunkkal, minden bizonnyal nehezen éltük meg az intenzív érzelmi igénybevételt és a mindennapok monotonitását. Ezt úgy tudjuk átkeretezni, hogy megnézzük, milyen pozitív eseményeket tudunk becsempészni a napjainkba. Például: „ha már úgyis adott a helyzet, úgy hasznosítom, hogy minden reggel tornázom, heti kétszer kocogok, felfedezem a várost, ahol lakom!” / „ha a lakáshoz vagyok kötve, van lehetőségem rendszerezni a régi iratokat vagy megfőzni a régóta tervezett bonyolult fogást”.

A fenti példák szintén azt emelik ki, hogy sok-sok mód van arra, hogy átkeretezzük élményeinket, és mivel az élet általában „egyszer fent, egyszer lent”-ek sorozata, a „lentek”-ből való felemelkedéshez bármikor elő tudjuk rántani tarsolyunkból az átkeretezést. Nem mindig egyszerű, de egy próbát és pár gyakorlást feltétlenül megér!

Légy hálás!

Az átkeretezést támogató kapcsolódó technika a hálanapló írás. Mivel a gondolatainkat papírra vetjük (vagy a mobilunk jegyzet felületére), segít tudatosabban megélni a velünk történő eseményeket.

Használata pofonegyszerű: minden nap végén szánjunk rá pár percet, hogy átgondoljuk, mi volt jó az adott napban, minek örültünk, mi által sikerült fejlődnünk valamiben… miért vagyunk hálásak. Szemléletünk tudatos alakításához ezt a hálaérzetet próbáljuk meg kiterjeszteni azokra a tényezőkre is, amelyek első körben inkább negatív érzéseket keltenek bennünk (itt kapcsolódik a hálanapló és az átkeretezés módszere).

Például:

• „Hálás vagyok, amiért törölték a májusi repülőutamat Londonba, mert így felhasználhattam azokat a napokat a projektmunkám befejezésére, sőt, visszakaptam a pénzemet is.”
• „Hálás vagyok, mert nem láttam a barátaimat két hónapja, de így rájöttünk, hogy az online beszélgetéseink is jó alternatívák, így végülis közelebb kerültünk egymáshoz.”
• „Hálás vagyok, amiért otthon felejtettem a maszkomat, és nem engedtek be a boltba, mert így magamnak is megmutattam: kreatív vagyok, hiszen csináltam a kocsiban talált anyagokból egy maszkot.”
• „Hálás vagyok, amiért a koronavírus időszaka alatt rájöttem, tele vagyok olyan lehetőségekkel és képességekkel, amelyek nem biztos, hogy megmutatták volna magukat egy ilyen szintű válság nélkül.”

A listázott pontok lehetnek teljesen banálisak, de akár nagy horderejűek is. A módszer kezdetben kissé erőltetettnek hathat, hiszen nagyon szokatlan, hogy szándékosan próbálunk pozitívumot kifacsarni az egyértelműen rossznak tűnő dolgokból… Azonban gyakorlással és idővel képesek lehetünk „jószándékúan átejteni” észlelésünket, és jó dolgokat meglátni a rosszakban, ami vélhetően pozitív kihatással lesz közérzetünkre, motivációnkra és cselekvőképességünkre.

A ma embere számára igen furcsa, változásokkal teli időszak – vagyis a 2020-as koronavírus-járvány – megpróbáltatásai a fent szemléltetett módszerekkel picit átalakíthatóak, személyre szabhatóak. Ha a nehéz szituációkban alkalmazzuk a „négyszög-légzést”, tudatosan megkíséreljük átkeretezni a kevésbé kedvező eseményeket, ráébredhetünk, hogy sokkal többre vagyunk képesek, sokkal rugalmasabbak és reziliensebbek vagyunk, mint azt eddig hittük. Sőt, a hálanaplónk írásakor megeshet, hogy még így is fogunk mondatot kezdeni: „Köszönöm, korona, hogy…”.

Szerző: Csike Tekla