Tréner lettem! – Változás és egyéni út egy új hivatás felé

Mindig jó érzéssel olvassuk a pozitív visszajelzéseket a hallgatóinktól, de az alábbi levél a napokban különösen meghatott bennünket.

Örülünk, hogy hozzájárulhattunk Dóri szakmai fejlődéséhez és reméljük, sok egyéni sikerében osztozhatunk még!

Megosztjuk Veletek is, a Tréner képzés kapcsán megfogalmazódott élményt és visszajelzést:

104 nap… ennyi idő telt el az első képzési naptól az utolsóig. Szándékosan nem 12 alkalmat írtam, hanem 104 napot, mert nem csak azokon a szombatokon, vagy vasárnapokon tanultunk  tréneré válni, amikor az oktatás volt az Indigonál. Mint ahogy nem csupán a tréneri szakmáról tanultunk, hanem önmagunkkal kapcsolatban is voltak felismeréseink. Nem is kevés. Legyen akár pozitív, akár negatív ez a felismerés,  úgy érzem mindenképp többek lettünk, és nem csak egy elismerő tanúsítvánnyal vagy néhány Facebook ismerőssel. A tréneri önismeretre is nagy hangsúlyt fektető képzés sokunkat hozzásegített ahhoz, hogy  előrébb vigyen bennünket szakmailag, még ha nem is rögtön váltunk trénerré. 

Mind a négy tréner, aki kollégává segített bennünket, nem csak a szakma elméletét ismertette meg velünk, hanem magát a tréneri létet, az emberi oldalát egy olyan munkának, ami mára többünk útja lett a csoportból. És ebben nagy szerepe volt annak a felfogásnak, ami működteti ezt a képzést és magát az Indigo-t. Ez pedig az én nézőpontomból, abban rejlik, hogy nem jövőbeni konkurenciaként tekintenek ránk, nem csupán oktatnak, hanem olyan (szak)EMBERekké segítenek lenni, akik hivatásként élhetik meg a tréneri létet.

„Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna”

Ezzel a George Eliot idézettel még a life coach képzésen –  szintén az Indigónál – az egyik tréner névjegykártyáján találkoztam, amit azóta is a pénztárcámban őrzők, és még mindig mosolygok, amikor ránézek. Mosolygok, mert ez volt az a gondolat, ami a harmadik gyermekem megszületése után, 37 évesen segített elhitetni velem, hogy nem kell lemondanom arról az elképzelésemről, hogy valódi szaktudással és elhivatottan segíthetek másokon. Így indultam el azon az úton, amin ma járok-kelek nap mint nap coachként, és már trénerként is.

Ugyanez a tréner, akinek a névjegykártyáját őrzőm – pedig a telefonomban is benne van az elérhetősége – kísért végig a saját coaching folyamatomban, amiben kirajzolódtak a céljaim és a megvalósításához szükséges lépések is. Így jutottam el az Indigo tréner képzésére, ahol a már korábbi trénerem, coachom mellett, másik három, a maga területén fantasztikus szakmai tudással, inspiráló személyiséggel, és támogató attitűddel rendelkező oktató tovább segített abban, hogy ne csak a trénerséghez elengedhetetlen elméletet ismerjem meg, hanem magát a szakmát.

Bevallom, nem sokat jegyzeteltem a 104 nap alatt, amíg a képzés tartott, mert a módszerek, gyakorlati feladatok megélése, a személyes tapasztalás volt, ami leginkább elmélyítette a tudásom. A lehetőség, hogy kipróbálhattam improvizációs gyakorlatokat, hogy belehelyezkedhettem számos szituációba, és megtapasztalhattam már a képzés alatt, hogy milyen kint állni emberek előtt és prezentálni, tréningblokkot összerakni és megtartani, nagyban hozzásegített ahhoz, hogy magabiztosan merjem gyakorolni a szakmát. És ami talán ennél is fontosabb, hogy bátran ki merjem jelenteni: tréner lettem. 

Mert valóban trénerként távoztam 104 nap után. Olyannyira, hogy már a képzés alatt felmondtam, és nem csak a  munkahelyemtől hanem – 20 év után – az addigi szakmámtól is búcsút vettem, és mertem a saját utamra lépni.

Így mertem tréner lenni. Mert az vagyok. 

Köszönöm Balogh Péter, Sudár Györgyi, Juhász Tünde! Kovács Róbertnek pedig  „giga” köszönet az elmúlt két és fél év tanításáért, támogatásáért, mentorálásáért! Köszönöm Indigo! 

Koch-Zuberecz Dóra 

tréner, life coach, kommunikátor

ZubiLife Coaching&Training

www.zubilife.hu