Beesett egy levél a postafiókomba: belső coachokat keresünk, jelentkezés motivációs levéllel itt és itt. Pedig előtte megállapodtunk a feleségemmel, hogy amíg ő nem programoz, addig én nem coacholok. No de a belső coaching az nem is olyan…
Nem döntöttem a coaching mellett. 90%-ban továbbra is technikai munkát végzek, a coaching inkább szerelem. Meg hát itt van még a mentálhigiéné meg a művészetterápia is. Viszont ezek közül úgy tűnik leginkább a coaching az, ami mellettem dönt.
Röviden mindennel. A vezetőség felé ő képviseli a coahing stratégiát, a közvetlen vezető számára egy idegesítő fazon, aki folyton jön, hogy népszerűsítse a coachingot, a kollegák felé meg egy különleges státuszú segítő, aki egy közülünk. Profil szerint egyéni coaching folyamatok mellett team coachinggal, csoportos coachinggal és facilitálással foglalkozom. Meg elkezdtem mozogni a szervezetfejlesztés felé is, de ez még a jövő zenéje.
Nem alkalmazok módszereket. Ott vagyok. Nagyon intenzíven és teljes személyiséggel ott vagyok. Aztán megérzem, hogy mire volna szükség, és engedélyt kérek rá. Ha kapok engedélyt, lehet belőle brief coaching, ontológiai coaching, integrál coaching, NLP alapú coaching vagy döntésközpontú coaching. Szeretem még a kerek csokoládét, lyukas csokoládét, töltött csokoládét…
Most éppen egy nagyon izgalmas team coaching tanfolyamon veszek részt. Aztán befejezem a mentálhigiénés képzést, aztán majd a művészetterápiát. Utána még nem tudom.